VIZSGAMUNKA

Tanító jellegű segédeszköz

A kiválasztott vizsgamunka ötletem a "Tanító jellegű segédeszköz autista kisgyermekek számára". Eleinte az egész hordozófelülettel foglalkoztam, arra különböző terveim voltak, végül egy nem olyan bonyolult formát választottunk ki, amelyet egész héten lehetne használni, ha nem változik az órarend, egész évben használható. Nem csak egy évben lehet alkalmazni, hiszen a táblák kicserélhetőek lesznek a hordozófelületen, ez az egész szétszerelhető. A hordozófelület fából lenne kialakítva. Gyakorlaton a táblákkal kísérletezek, hogy milyen alakja, nagysága és vastagsága legyen. 40x 25 mm-es a tábláim mérete, azon 4 szegecs fog elhelyezkedni. A szegecsek helye befolyásolja majd a mintáim nagyságát, a tetejétől és az aljától egyaránt 0,8 mm-es hely lesz, és a két oldaltól 0,5 mm-es távolságra lesznek a szegecsek. A tábláim hátoldala corianból lesz, mivel ez ad a tárgyamnak tömeget, és ebben el is helyezkedhet a furat, amivel fel lesz fűzve. A furat 3,2-es átmérőjű, hiszen a cső, vagy rúd 3 mm átmérőjű lesz. A corian nem csak a felfűzésben lesz hasznos, hanem a táblák hátulja is annak a színe lesz, hogyha nem kell azt a táblát a kisgyereknek aznap használnia, vagy elmúlt aznap az órája. A corian fehér színű, hiszen ha azt látja a kisgyerek, az egy megnyugtatást jelent számára, és ráadásul a vörösrézzel szerintem jól fog mutatni, hiszen az oxidálódik és egyre sötétebb lesz, és így jobban kidobja majd a mintámat a fehér corian. A tábláim alakja fűrészelve lesznek kialakítva, és benne a minta is. Miután ezeket megcsináltam, szépen megreszelem, hogy egyenletes alakja legyen ezeknek a használati tárgyaknak, és a minta is szépen kijöjjön majd. A coriant a szalagfűrésszel vágom le, majd reszeléssel alakítom ki végleges formáját. A vörösréz táblát és az alatta előtűnő anyagot 4 helyen átfúrom, majd szegecseléssel hozom össze őket. A furat 1,5-ös átmérőjű, és 2-essel van megsüllyesztve. A szegecsem szintén 1,5-ös átmérőt kapott. Az első modell után kipróbáltam egy másik fajtájú fát, amely nem olyan törékeny, mint az első próbám lécei. Az eljárás eleje ugyan az volt, először levágtam a fások segítségével 3 db 150mm hosszúságú, 30mm széles és 10mm vastag lécet, és szintén 3db 110mm hosszú lécet, ennél a többi adat megegyezik az előzővel. Következő lépésnek kivágtam a bevágásokat az illeszkedésnek. Ehhez a szalagfűrészt és kézi fűrészelést alkalmaztam. Miután kivágtam a beugrásokat, egy kicsit reszeltem rajta, hogy jól passzoljanak egymásba. Az első modell után nem kellett összefogni csavarokkal a részeket, itt viszont lazábbra sikerült készítenem, így minden lécet össze kellett fognom csavarok segítségével. Először feljelöltem X-eléssel a lécek hátoldalán a furat helyét, amelyet karctű segítségével pontoztam. A magfurat méretével kellett először átfúrnom, amelynél a 2 és a 2,5-ös méret jöhetett szóba. Végül a 2,5-ösnél maradtam, hiszen abban is stabilan tart a csavar. Ezt követően összeraktam az egész felületet, és az elkészített furatok segítségével megjelöltem, hogy a maradék 3 lécen hol helyezkedik el a furat, hogy egybe fussanak. Belefúrtam az alsó elembe, de még nem nagyon, mintha pontoztam volna, ezt követően körülbelül 5mm mélyre fúrtam le a felső lécen, hogy ne fúrjam teljesen át az anyagom (rövidebb lécek). Miután ez megvolt, szétszedtem a részeket, és a hátoldali lécet átfúrtam 3-asra (ez a hosszabb lécekre vonatkozott). Ezeket az elemeket meg kellett süllyesztenem 6mm-es fúróval úgy, hogy a felfekvési pontnál 4-5mm maradjon, hogy ne essen át rajta a csavar. Ezt követően összecsavaroztam a részeket, és megnéztem, hogy így milyen a hordozófelület. Bele próbáltam a tábláimat, majd az előző próbámhoz hasonlóan ki kellett alakítanom, hogy a tábláim függőleges állásban foglaljanak helyet. Először kimértem a tartópontjaim helyét, amelyek a beugrásoktól pontosan 15mm-rel vízszintesen, és 5mm-rel függőlegesen helyezkednek el. Ezt követően kifúrtam vízszintes léceim 0,5-ös mélységben, 3,2-es átmérőjű fúróval, mert a tábláim megakasztására alkalmas alkatrészek 3-mas vastagságot kaptak. Mivel a hordozófelülettel, és a táblákkal is együtt kell haladnom, a táblákkal is tovább kísérleteztem. Mivel először úgy készítettem el a táblákat, hogy látszik a táblán, és a corianon is a szegecs, kitaláltuk, hogy lehetne a vörösrézre forrasztani a szegecseket, és utána a coriant kell csak szegecselni. Egyenlőre még csak addig jutottam el, hogy ráforrasztottam a szegecset a táblámra, de eddig még a szegecseléses technika jobban kézre áll. Az első forrasztós táblámnál, először kifűrészeltem az OLVASÁS mintáját, majd megpontoztam, meghajlítottam a szegecset, majd a forraszóban kitámasztottam, és bórax segítségével kezdtem el forrasztani, 750-es forraszanyaggal (ez mindig a szegecsre futott fel), végül a 650-es forraszanyag futott el jó helyre a táblámon, de még sajnos így is elmozdult a beállított helyéről.
Következő lépésnek, amikor megfelelőnek tartottam a tábláim méretét, a corian méretét és a hordozófelületet, valamint azt, hogy hogyan lesz összerakva, elkezdhettem megtervezni, hogy hogyan lesz felfűzve a táblám, és a helyére illesztve. A felfűzéshez minden szintre, vízszintesen egy vörösréz rudat szeretnék, amelynek két végével kellett kísérleteznem. Először úgy gondoltam, hogy a két oldalán is kihúzható a helyéről, így bármerről lehet cserélni a táblákat, majd rájöttem, hogy az nem a legszebb megoldás, ezért egy másik egyszerű megoldást találtam ki, ami alapján az egyik oldala meg van hajlítva, a másik oldalon viszont már nem megy át a fán a vörösréz. De ez megvalósítva nem tetszett még mindig, így egy anyagból próbáltam hajtani a rúd egyik végére egy karikát, de még ezt sem találtam az igazinak, hiszen nem tudtam olyan szép kört hajtani így, mert felcsavarva nézett ki csak jól ezzel a módszerrel. Végül ami igazán megtetszett az két külön anyagból van. A rúd is vörösréz, és a karika a végén szintén ugyan az. Kiegyenesítettem a rudat, és gyűrűvassal karikát ütöttem egy másik anyagból. A karikát kialakítottam , hogy pontosan illeszkedjen, ezt reszeléssel és fűrészeléssel sikerült elérnem, végül különböző fogók segítségével összeillesztettem. Ezt követően összeforrasztottam, majd a vörösréz rudamat is kialakítottam, hogy illeszkedjen a karika oldalához, majd szintén a forrasztóban kötöttem ki. Továbbgondoltuk a táblákat, hogy hogyan lehetne megoldani azt, hogy a megszabott nagyságú helyén ne tudjon elmozdulni. Ebben nem csak a hordozófelületnél lett kialakítva egy rész, hanem a tábláim mellett lévő helyen is kellett rajta gondolkoznom, hogy mi lesz, ami miatt nem mozog majd jobbra-balra. Ebben a coriant vettem segítségül, és egy kis pántot alakítottam ki rajta, amiben fut a furat, és ez nem engedi elmozdulni majd vízszintes irányba. A gyakorlati órán elkezdtem kialakítani a 60 db vörösréz táblám alakját, és a rajtuk megjelenő mintát. Mindezek közben nekiálltam a vörösrézrúd végén megjelenő karikákat körre hajtani különböző fogók segítségével, összeilleszteni, úgy, hogy túlhajtottam a vörösréz huzalt, majd lefűrészeltem a túllógó részt, és így összepasszolt, majd megforrasztottam ezeket az elemeket. Ezek a karikák segítenek majd a táblák könnyű kicserélésében, mivel a karikák a saját ujjméretnek megfelelően van meghajlítva, hogy könnyedén kihúzható legyen a hordozófelületből. Leszabtam a vörösréz rudat, amelyen elhelyezkednek a tábláim. Következő lépésként elkezdtem kimérni a corianokat, amelyen a vörösréz tábláim helyezkednek el, majd átfúrtam, hogy rá tudjam fűzni őket a vörösréz rúdra. A corianok alakját elkezdtem kialakítani, hogy a kis kiugró része, amely megtámasztja oldalról megjelenjen rajta. A corian és a vörösréz lemezen is meg kell jelennie 4 furatnak, amely segítségéve szegecselni tudok. Ha össze vannak szegecselve a darabjaim akkor már összerakhatom a hordozófelülettel. A corianokból 3 színt választottam, ugyanis, ha az egész hátulja látszik akkor megjelenik rajta 3 betű, ami pedig az M (Móra), F (Ferenc) és K (Komárom) betűk. Ez nem minden évben jelenik meg, ha változik következő évre az órarend, ebben az esetben már nincs értelme a színeknek, viszont újra lehetne tervezni a következő évre, és lehet csak néhány elemet kéne új háttérrel megvalósítani, hogy újra megkapjuk a betűket.